A mai napon elkezdem a saját blogom szerkesztését. Bízok benne, hogy ezzel másoknak is örömet tudok majd szerezni!
Az életem egyre furcsább, s érdekesebb lesz. Nem tudom hogyan fognak alakulni Kristóf és köztem a dolgok.
Még csak három évesek voltunk, amikor a Kristóffal megismerük egymást. De az első perctől teljesen egy húron pendültünk. Minden napunk várakozással telt, hogy vajon mikor tudunk találkozni. Ha a szüleink nem dolgoztak volna együtt, akkor ez a barátság nem is jöhetett volna létre. Nagyon szerettükegymást, de csak mint két testvér. A szüleink viszont nagyon sokszor emlegették előttünk, hogy majd ha idősebbek leszünk, akkor milyen jól fogunk mutatni egymás mellett. A napok csak úgy elszaladtak, s mi egyre idősebbek lettünk. Pár nappal Kristóf hetedik szülinapja előtt egy fontos dolgot tudtunk meg. Az apukája, Feri bejelentette, hogy a betegsége miatt nem dolgozhat tovább a kocsmában. Napokig csak sírtunk és semmilyen módon nem tudtak minket a szüleink megnyugtatni.
De most térjünk vissza a jelenbe. Még mindig halálosan szeretem Kristófot. Akárhogy is küzdök ezen érzésem ellen, nem tudom kitörölni a szívemből ezt az érzést. Szeretem tiszta szívemből és ezen semmi sem tud változtatni. Próbáltam más pasikkal ismerkedni, de az arca mindig ott lebeg a szemem előtt.
Hát, azt hiszem mára ennyi elég lesz.
