Brigi blogja

Nem tudom, hogy mi is történik velem valójában. Valahogy minden olyan más, mint fél évvel ezelőtt. Akkor még tudtam, hogy kik a barátaim és, hogy kire számíthatok. De mostmár semmit sem tudok. Talán már én sem vagyok a régi? Ez több, mint valószínű. Viszont nem tudom, hogy kiben bízhatok. Szeretném mindenből visszakapni a régit, mert az jobb volt. Ez az új valami, ami január óta kíséri az életemet nekem nem felel meg. Szeretném visszakapni azokat a perceket, amikor szinte minden pillanatban együtt voltam a barátaimmal. A bulikat, az egész napos együttléteket, azokat a napokat amikor nem is gondoltuk volna, hogy egyszer ennek a szépnek és jónak vége lesz. Annyira rossz így egyedül. Jó, vannak mellettem úgynevezett "barátok", de bennük nem bízok meg olyannyira, hogy minden titkomat elmondjam nekik. Az elmúlt hónapok megpróbáltatásai megtörtek és depresszióssá tettek, de nem akarom feladni. Egy időszakban megpróbáltam öngyilkos lenni,de annak mára vége, Rájöttem, hogy nem szabad feladni, SŐT HARCOLNI KELL! 

  A mai napon elkezdem a saját blogom szerkesztését. Bízok benne, hogy ezzel másoknak is örömet tudok majd szerezni!

  Az életem egyre furcsább, s érdekesebb lesz. Nem tudom hogyan fognak alakulni Kristóf és köztem a dolgok.

  Még csak három évesek voltunk, amikor a Kristóffal megismerük egymást. De az első perctől teljesen egy húron pendültünk. Minden napunk várakozással telt, hogy vajon mikor tudunk találkozni. Ha a szüleink nem dolgoztak volna együtt, akkor ez a barátság nem is jöhetett volna létre. Nagyon szerettükegymást, de csak mint két testvér. A szüleink viszont nagyon sokszor emlegették előttünk, hogy majd ha idősebbek leszünk, akkor milyen jól fogunk mutatni egymás mellett. A napok csak úgy elszaladtak, s mi egyre idősebbek lettünk. Pár nappal Kristóf hetedik szülinapja előtt egy fontos dolgot tudtunk meg. Az apukája, Feri bejelentette, hogy a betegsége miatt nem dolgozhat tovább a kocsmában. Napokig csak sírtunk és semmilyen módon nem tudtak minket a szüleink megnyugtatni.

    De most térjünk vissza a jelenbe. Még mindig halálosan szeretem Kristófot. Akárhogy is küzdök ezen érzésem ellen, nem tudom kitörölni a szívemből ezt az érzést. Szeretem tiszta szívemből és ezen semmi sem tud változtatni. Próbáltam más pasikkal ismerkedni, de az arca mindig ott lebeg a szemem előtt.

    Hát, azt hiszem mára ennyi elég lesz.